Városunk 2021-ben fogadta el a klíma stratégiáját. Ez a stratégia, és a 2021-ben módosított Integrált Településfejlesztési Stratégia, kiemeli a zöldterületeink védelmének és fejlesztésének fontosságát. Mindez többek között a szénelnyelő kapacitás fenntartása és javítása miatt fontos. Ennek teljes mértékben ellentmond 400 hektár új beépítendő iparterület kijelölése. A tervezett övezeti besorolás változását egyébként az Építésügyi törvény alapján csak akkor lehetne megvalósítani ha Győr területén belül a biológiai aktivitás érték nem csökkenne. Mit jelent ez pontosan a mi ügyünk szempontjából? 400 hektár szántó átminősítését ipar területté 160 hektár erdő telepítésével lehetne kompenzálni. Nagyon jó lenne tudni, hogy hol lehetne 160 hektár olyan területet találni Győrben ahol új erdőt lehet kialakítani.
És most néhány gondolat a vízről, hiszen erre az iparnak is szüksége van. Amennyiben például akkumulátor gyártás terveznek Győr határába, annak a vízigénye a jelenlegi technológia mellett nagyon magas. Erre a beruházás támogatóinak a válasza az, hogy ez itt Győrben ez nem lehet probléma, hiszen a miénk a folyók városa és a Szigetközi talajvízkészlet is rendelkezésre áll. De valóban végtelen ez a természeti erőforrás?
A rövid válasz az, hogy nem. Az elmúlt 30 év klíma modelljei azt mutatták, hogy Magyarország különösen kitett a sivatagosodás veszélyének, amit a tavalyi országos, rendkívüli aszály csak bizonyított. A vízkészleteinkkel való bölcs gazdálkodás esetében a sorrend az, hogy először jön az ember, vagyis az ívóvíz, majd jön a természet és a mezőgazdaság. Az ipar csak ezek után jöhet. Ezért is veszélyes olyan iparágakat fejleszteni, amelyek különösen vízigényesek. Kérem jegyezzünk meg: az édesvíz nem végtelen természeti erőforrás, az elkövetkező évtizedekben különösen óvatosan kell bánnunk a felhasználásával.
Végül néhány gondolat a táj és a termőföld értékeiről
Radnóti Miklós írta: “Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,”
Azoknak akik a kormányrendeletet megfogalmazták még csak nem is térkép e táj, hanem helyrajziszámok listája.
A COVID időszak alatt elegendő időm volt arra, hogy bejárjam Győrszentiván környékét, ahol az erdőket a győri lakosok éppen 2021-ben szavazták meg Győr legértékesebb természeti kincsének. Nekem az átminősítendő terület az ősszel felette szitáló vörös vércse pár táplálkozóhelye. Nekem ez a terület, ahol a gazdák búzát, kukoricát, facéliát, repcét, vagy napraforgót termelnek, ez a terület amit fasor és nem lámpasor övez .
A táj fontos eleme a termőtalaj, ami több ezer év alatt alakult ki. A termőtalaj szenet köt meg a légkörből, vizet raktároz és szűr meg, és a gazdáknak munkát, a vadászoknak vadat ad. Ha ezt egyszer leburkoljuk és újabb jellegtelen ipari csarnokot húzunk fel, mindez elveszik! A termőföld az ökoszisztéma része, és még ha nem is látjuk számtalan gerinctelen féregnek nyújt otthont. Persze nem olyanoknak akik arctalan lobbistaként az ipari park növelése mellett érvelnek.
Számomra a legtragikusabb a tervezett ipari fejlesztésben a végleges tönkretétel! Az Alapvető Jogok Biztosának egyik munkatársa mondta az alábbiakat egy előadásában: A „talajvagyon hazánkban folyamatosan fogy, minőségét számos folyamat rontja, és az éghajlatváltozás is befolyásolja termékenységét. Az elmúlt két évtizedben átlagosan évi 1800 hektár termőtalaj esett áldozatul a városok és a vidéki infrastruktúra növekedésének.”
Fentieket támasztják alá tapasztalati tények is. A Debrecenben tervezett CATL akkumulátorgyár területe például részben az országos ökológiai hálózat korábbi területén helyezkedik el. Ezt a kijelölést a hatóság „természetesen” 2023. január végére már korrigálta, hiszen hazánk akkumulátoripari nagyhatalommá kíván válni és ehhez az ökológia, a biológiai sokféleség csak zavaró tényező. Az akkumulátor ipari nagyhatalmi álom értékes földterületeket és vízkészleteket vesz el a mezőgazdaságtól, így közvetlenül csökkentve az élelmiszerbiztonságot. Elveszik annak a lehetősége, hogy a föld valóban termőföld legyen. Egy több ezer éves fejlődést tennénk tönkre azért, mert önzésünkben most éppen nem belsőégésű, hanem villanymotorral hajtott autókat akarunk eladni az embereknek.
A táj legfőbb értéke a szememben a változatossága. Ez a változatosság elveszik az ipari csarnokokkal.
Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni Alkotmányos kötelességünknek, vagyis megvédjük a táji értékeket és egészséges környezetet tudjunk biztosítani magunknak, gyermekeinknek és az eljövendő generációknak, össze kell fognunk. A szakmai érvek és a jogi eszközök mellett az összefogás és az elszántság a mi fegyvereink, amivel győzni tudunk és meg tudjuk akadályozni a terület átminősítését.