Kovacsics Imre nyilatkozta, de már a város polgármestere is használta azt a kifejezést, hogy Győr mindig is iparváros volt (FB poszt: “A szakember kifejtette: Győr mindig is iparváros volt, jelenleg is a modern magyar ipar fellegvára.”)
Valóban igaz ez a kijelentés? MINDIG? GYŐR? IPARVÁROS? Nem vagyok történész, de igyekeztem egy objektív dokumentumot összeállítani.
MINDIG?
Képzeljük el, hogy a Héderváron található un. Árpád tölgy 800 éves, vagyis valamikor az 1200-as években ültették. Ebben az időben Győrben ipar biztosan nem létezett! Fontos megjegyezni, hogy Győrszentivánt, amelynek neve egykor Urukang, Urigan, vagy Urugang volt, nagyjából akkor említték először írásban, amikor az Árpád tölgyet ültették. Nevét 1216-ban Urunkang villa néven, majd 1221-ben possessio Urugang néven említették az egykorú oklevelekben.
Szóval a “mindig is” kifejezés elég relatív. A mi életünkben valóban az ipar dominált, de történeti léptékben, ahogy a lenti bekezdések is bizonyítják, Győr volt mezőgazdasági, kereskedelmi, egyházi, katonai és oktatási központ is. Éppen ezért a jelenleg zajló egyoldalú ipari fejlesztés, ami ráadásul egyetlen – amúgy jelentős átalakulás előtt álló – iparágra, az autóiparra épül, nagyon rövidlátó terv.
GYŐR?
Győr területi kiterjedése, ahogyan ma mi ismerjük, történeti léptékben fiatal, mindössze 52 éves. A KSH helységnévtára szerint Győr kiterjedése az alábbiak szerint változott 1904 óta:
| 1904 | Győr = Győr + Győrsziget + Révfalupataház |
| 1950 | Győr = Győr + Pinnyéd |
| 1966 | Győr = Bácsa + Győr |
| 1970.07.01. | Győr = Gyirmót + Győr + Győrszentiván + Ménfőcsanak |
Tudomásom szerint Győrszentiván területe 1904 előtt nagyobb volt, mint Győr városé. (Győrszentivánhoz tartoztak egykor Hecse, Kismegyer, Likócs és Sashegy puszták, Gurdonyi szőlőtelep, Haraszti, Ivánháza, Károlyháza, Kolostelek, Kölestó, Leszlényi, Medgyes, Molnárrév, Öregszőlő, Szarkavár, Szentmihályi, Újmajor és erdei tanyák is).
Az I. katonai felmérés (1782-1784) a győrszentiváni tájat szinte teljesen fátlannak mutatja, legelőket, nyílt homokfelszíneket és a lakott területek közvetlen közelében szántókat láthatunk (némi szőlővel keverve). A legelőket később szántók váltották fel, amiket a II. katonai felmérésen is láthatunk 1840, később az erdő területek is növekedésnek indultak a gyepek rovására, amit a III. katonai felmérés mutat (1869-1887).
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótára így jellemzi Győrszentivánt:
“Szentivány, magyar és horvát falu, Győr vmegyében, Győrtől 1 mfdnyire, 1578 kath., 1 ref., 7 zsidó lak. Kath. paroch. szentegyház. Nagy kiterjedésü határa homokos. Legelője sok. F. u. a szentmártoni főapát.”
Győr egyéb városrészeiről így írt Fényes Elek (1851-ben, mindössze 171 évvel ezelőtt, ami történelmi léptékben nem hosszú idő)
“Gyirmót, magyar falu, Győr vmegyében, a Rába mellett: 540 kath. lak., s paroch. szentegyházzal. Homokos határán több pagonyok ültetve. F. u. a győri káptalan. Ut. p. Téth.” Tehát fiatal erdők voltak Gyirmóton, ahol valószínűleg erdőgazdálkodás, és nem ipar folyt.
“Bácsa, magyar falu, Győr vármegyében, közel a kis Dunához, 584 kath., 16 evang., 5 ref., 27 zsidó lak. Határa fekete agyag s termékeny. F. u. a győri káptalan nemesek. Ut. p. Győr.” Fekete termékeny agyag arra utal, hogy mezőgazdasági tevékenység folyt Bácsán (és nem hulladékégetés).
“Csanak, magyar falu, Győr vármegyében, ut. p. Győr 1 óra. Lakja a szőlőhegygyel együtt 1200 kath., 150 evang. lélek, kath. paroch. templommal, jó bor-termesztéssel. Birja a szent-mártoni fő apát.” Bortermesztés, vagyis mezőgazdasági tevékenység folyt
IPARVÁROS?
Fényes Elek 1851-ben így jellemezte a város gazdaságát: “A majoroknak nevezett külvárosban van a postahivatal, kalvaria, sok korcsmával, mesteremberekkel, s gyümölcsöskertekkel egyetemben. Itt tartatik a 6 országos vásár, mellyek kivált lovakra, aztán szarvasmarhákra nézve nevezetesek. 1104 mesteremberei közül legszámosabban a vargákon és szabókon kivül a molnárok, takácsok, szücsök, fazekasok és mészárosok. Kereskedése igen élénk gabonával, borral, dohánnyal, gubacscsal, nyers bőrökkel, sertésekkel, lovakkal és ökrökkel.” Szintén Fényes Elek írta a városról, hogy “évente 400 hajó fordult meg Győrött. Bécs felé gabonát, dohányt, gyapjút, bőröket, lovat, ökröt, sertést, mézet, viaszt, gubacsot szállítottak, Bécsből pedig épületfát, vasat, fényűzési cikkeket, gyarmatárut hoztak.” (igaz ennek közvetlen forrását nem találtam meg az idézet a wikipédiáról származik). Tehát a XIX században már voltak iparosok, de még mindig a kereskedelem és elsősorban a mezőgazdasági termékekre épülő kereskedelem volt fontos Győr életében.
A későbbi ipari fejlesztésről ezt írja a wikipédia:
“A vasútépítés tönkretette a vízi szállításon alapuló győri piacot. A város fejlődése új irányban haladt tovább. Nagyarányú építkezések kezdődtek, amelyek megváltoztatták a város arculatát. A gabonakereskedelem elsorvadásából létrejött olcsó munkaerőt a külföldi tőkével létrehozott gyárak alkalmazták.” (ez utóbbi talán ismerős lehet az 1990-es évekből is! Az egyoldalú kereskedelmi fejlesztés az összeomlás után olcsó munkaerőt jelentett). A város tulajdonképpen a 20. században fejlődött iparvárossá, de még egyszer nem volt mindig is iparváros.
Egyébként iparnak Győrszentiván területén egészen az elmúlt 30 évben nyoma sem volt. Fontos viszont megjegyezni, hogy a rendszerváltást követő gazdasági fejlődés és ipari területek fejlesztése tulajdonképpen teljes egészében Győrszentiván területén következtek be.
Tehát a Győr mindig is iparváros volt kijelentés erős túlzás, sőt én inkább úgy fogalmaznék, hogy a jelenlegi területén nagyon változatos volt a gazdaság és a tájhasználat.
A történelem azt mutatja, hogy Győr a földrajzi szempontból kedvező elhelyezkedésének és az itt lakó embereknek köszönheti, hogy folyamatosan alkalmazkodni tudott a gazdasági változásokhoz. Ezt a rugalmasságot kellene megőrizni, amihez arra is szükség van, hogy ne erőltessük az erőszakos és túlzott ipari fejlődést….és ne tegyünk olyan túlzó kijelentéseket, mint “Győr mindig is iparváros volt”.
Ha a hédervári Árpád tölgy beszélni tudna, ezzel biztosan nem értene egyet.